.jpg)
–Van olyan vitamin, amiben nincsen műcukor? – kérdezik a gyerekek a patikában bizakodó pillantásokat küldve a gyógyszertáros hölgy felé.
– Attól tartok ezekben a szopogatni vagy rágni való tablettákban mind mesterséges édesítő van... – feleli a hölgy, majd Péter és Lili lehervadó mosolyát látva hozzáteszi –, de mindjárt megnézek néhányat.
Felolvasás, fejcsóválás, félretevés, felolvasás, fejcsóválás, félretevés, felolvasás, fejcsóválás, félretevés...
– Esetleg olyan, amiben fruktóz... – próbálok enyhíteni a helyzeten.
További felolvasás, egyre csalódottabb fejcsóválás. A gyógyszertáros hölgy szemének cikázásán látszik, erősen keres fejben, nagyon szeretne segíteni. Végül felderül az arca:
– Aszkorbinsavat tudok adni ki papírzacskóban!
– Kérjük szépen! – örülünk meg mi is.
Azóta otthon:
– Anya, C-vitaminos almalevet kérek!
– Anya, C-vitaminos reszelt almát kérek!
– Anya, tudsz C-vitaminos süteményt sütni?
És igen!
Hozzávalók:
– 10 tojás fehérje (a sárgája úgyis folyton gyorsabban fogy),
– 4 púpos evőkanál finomra őrölt mandula,
– 2 púpos evőkanál darált mák (csak mert szeretem a kanalat jó alaposan belemeríteni a dobozba:-)),
– méz, ízlés szerint (nálunk 3 evőkanálnyi, de ez nem púposan),
– akinél szereti a család, mazsolát is tehet bele (nekünk ezen még dolgozni kell, mert Péter és Lili kimazsolázzák a kalácsokat: nagy gonddal kicsipkedik a mazsolákat a tésztából és félreteszik a tyúkoknak. Okulva a tapasztalatokból egy ideje inkább eleve kispórolom ezt a kört.)
– kevés zsiradék a sütő kikenéséhez (vaj, ghí, disznózsír vagy szárnyas zsír – én most éppen disznózsírt használok, ha már Miklós 500 kilométert utazott azért a vágásért…)
– 2-3 alma hámozva, lereszelve
– 1 teáskanál aszkorbinsav
Készítés:
Amíg a gép felveri a mézes tojásfehérjéket jó kemény habbá, előmelegítem a sütőt (150 fokra) és kikenem a kis piros zománcozott (Bonyhádi!) tepsit zsírral. Az enyhén édes fehérje habba finoman beleforgatom az őrölt mandulát és mákot, majd a masszát a tepsibe öntöm, és habkéssel szép egyenletesen eloszlatom. 25-30 percem van, míg megsül. Ebbe belefér néhány e-mail, egy GAPShabos* kávé, és végül az almák hámozása, reszelése.
A reszelt almát jól összeforgatom az aszkorbinsavval, hogy a gyümölcshús szép sárga színű maradjon, mire a család előkerül.
A bonyhádi zománcos tepsi azért remek, mert a frissen sült forró tészta azon helyben formás kis szeletekre vágható benne. Így is teszek. És a család elégedett:
– Nyami…
– Nagyon finom együtt a frissen sült mákos süti és a vitaminos reszelt alma!
*ezt régebben „pudlingos kávénak” hívtuk, de olyan sok értetlen pillantást kaptunk, hogy az már elgondolkodtatott.
