TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból
A kakasról az első lassú főzőnk jut eszembe. Miatta vettem. A kakashúst ugyanis konfitálni kell, más néven zsiradékban abálni, esetleg abárolni. Fél napot vagy egész éjszakát. Olyan soká, mint a szilvalekvárt, csak tilos keverni.
Séró kakasunktól félnek a vendégek. Okkal. Védi a területet és a tyúkokat. Amúgy gyengéd, van egy sajátos, gurgulázó, szinte turbékoló hangja, amivel a legjobb falatokhoz hívja a legjobb tyúkokat.
Séró kakas jó kiállású. Ha a tükörben látja meg magát, még jobban kiáll. Ettől a tükörképe is kihúzza magát, ami Séró kakast felbőszíti. Nekiugrik a szemtelen kakasnak, akit imponáló pózával képtelen volt elriasztani.
A tyúkok keveset törődnek a harcoló kakasokkal. Mi kénytelenek vagyunk kimenteni a tükröt a helyzetből, mert Séró egyre vadabb elkeseredéssel támad kemény és hajthatatlan ellenfelére, aki ugyancsak a végsőkig kitart.
A tükrös eset óta felismerjük, ha Séró kakas imponáló pózba vágja magát. Ilyenkor arrébb húzódik Császár, a második kakas is, ilyenkor még a hatalmas, fekete Galiba kutya is kikerüli, ilyenkor félik a vendégek.
A tükrös eset óta felismerjük, milyen sokszor vágják magukat Séró-féle imponáló pózba a férfiak. Döbbenetesen sok meccset játszanak le egy-egy gesztussal, utalással, tekintettel. Ritkán ugranak egymásnak, többnyire akkor is a tükörképüknek.
A nők keveset észlelnek az ilyen csörtékből, ők inkább arra a sajátos, gurgulázó, szinte turbékoló hangra figyelnek, ami nekik szól. Ezért van olyan nagy ribillió, ha egy férfi egy nővel áll ki. Látlelet, ilyesmi.
A tyúkot is sokáig kell főzni. Mégis, valahogy másképp. A kakasnak az állandó izomtónus szárazzá teszi a húsát, mint a bodysokét szálkásítás, a tyúk pedig azért jó levesbe, mert a rostok között sok a zsír. Aranyló karikákban jelenik meg.
