ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)
Ma egy képzeletbeli sétára hívlak.
Egy olyan útra, melyen megtapasztalhatod a saját véleményed, ítéleted, érzelmeid rétegeit, változtathatóságát.
Szeretném, hogy megérezd a saját gondolataid erejét, és átéld mennyiféle érzelmet tud megmozdítani egy helyzet, ha amúgy rendesen beleengeded magad.
Nézd meg jó alaposan a képet, aztán – annak megfelelően, melyik neked a kényelmesebb – olvass tovább, vagy indítsd el a hangfájl lejátszását.
(Ha a tempód úgy kívánja, a szóköz billentyű megnyomásával bármikor nyugodtan leállíthatod, majd újraindíthatod a szöveget.)
Ha behunyod a szemed – vagy talán anélkül is – el tudod képzelni, amint belelépsz ebbe a képbe. Csak lélegezz néhányat mélyen. Be, ki, be, ki, be, ki… Máris ott vagy. A mozdulatába fagyott férfival szemközt, kicsit lejjebb állsz. Kimerevedett a kép, van időd körülnézni.
Meddig tart még balra a függöny? Mit látsz, ha tekintetedet a bal oldalra fordítod? Figyeld meg. S azt is nézd, mi van jobbra? És hátul? Pillants oda is! A hátad mögött mekkora a tér, milyen színeket, milyen fényeket látsz ott? Nézz körül kedvedre.
Aztán engedd, hogy a kép lassan megelevenedjen, a férfi megmozduljon.
Milyenek a mozdulatai? A mozdulatokat nézve bizonyára hallasz valamilyen hangot. Figyeld meg a hang erejét, a tónusát, a ritmusát! Most, hogy ott vagy szemközt vele, és láttad a közönségét is, mit gondolsz erről a férfiről?
Hagyd, hogy keletkezzen benned egy érzelem vele kapcsolatban, és jöjjön hozzá egy érzés is a testedbe. Bármi legyen is az, engedd, hogy áthasson. Engedd jönni és figyeld meg.
Mennyire érzed jól magad? Mit észlelsz magadban?
Ez még csak a függönyön kívüli rész, az előadás világa! Remélem, érdekel az is, mi van a színfalak mögött.
Elég egy képzeletbeli csettintés, és máris láthatatlanná válsz. Csupán egy újabb kell, hogy ismét látható legyél.
Bátran beléphetsz a függöny mögé – láthatóan vagy láthatatlanul, ahogy jobban tetszik. Hátramehetsz a színpadon, benézhetsz a kulisszák mögé. Ha már ott vagy, a hátsó világban, a ha már a homlokzat mögé jutottál, elindulhatsz és megkeresheted az öltözőt. Nyugodtan benyithatsz az ajtaján. Beléphetsz, s odabent kedved szerint körülnézhetsz. Megszagolhatsz, megfogdoshatsz, kipróbálhatsz dolgokat. Beleolvashatsz az asztalon heverő írásokba, megkóstolhatsz bármit, amit találsz, kotorászhatsz, kutathatsz, kipróbálhatsz illatszereket, szagolhatsz virágokat – csakis rajtad múlik, mit teszel. Fedezd fel ezt a világot! Élvezd ki a lehetőséget!
Várd meg, amíg a férfi az öltözőbe jön, és figyeld meg őt most a színfalak mögött is. Már hallani a lépteit. Nyílik az ajtó, belép. Mit csinál először, hova lép, hogyan mozdul? Mit változtat magán? Kihez és milyen módon szól? Miként pillant a tükörképére? Mit eszik vagy iszik? És – ha látható vagy – hogyan viszonyul hozzád?
Nézd őt, ahogy valami meglepőt tesz. Olyasmit, ami eszedbe nem jutott volna róla a színpadi szerepét látva.
Aztán megint figyelj befelé, önmagadba. Milyen érzést találsz a testedben, milyen érzelem válik benned uralkodóvá? Hagyd, hogy felerősödjön, áthasson, és hasonlítsd össze a nézőtéren megélttel. Milyen változásokat észlelsz?
Keletkezett benned új vágy? Fogant meg új gondolat? Jött új szándék?
Engedd végigfutni az új vágyat, gondolatot vagy szándékot.
Vajon mennyire ismerős számodra vagy mennyire idegen tőled?
Mélázz el ezen ott, a férfi öltözőjében, amíg odakint lassan kiürül, elcsendesedik a szín. Amikor úgy érzed, itt az ideje, visszajöhetsz a függöny elé az immár a kiürült terembe. A teremből pedig visszatérhetsz a saját, valós világodba, csak, kérlek, az élményt hozd magaddal.
Sóhajts néhányat: be és ki, be és ki, be és ki…
Visszatértél oda, ahonnan indultál, de magaddal hoztad a tapasztalást. Az élményt, hogy bármilyen érzelmet váltson is ki belőled egy ember vagy egy szituáció elsőre, ha kicsit vársz, ha picit közelebb mész, ha valamivel alaposabban megnézed, ha a homlokzat mögé lesel, könnyen meglehet: az érzés változni fog.
***
Ha rászánod az időt, bárkivel kapcsolatban találhatsz érdekes, új szempontokat. A dolgoknak innentől könnyedén mögé láthatsz, hallgathatsz és szagolhatsz.
Nem az a fontos, változik-e végül ettől a véleményed, a viszonyulásod, hanem az, hogy olyan élményeket szerezhetsz általa, melyek téged gazdagítanak.
Az idegenfélelem majdnem olyan ősi működésünk, mint a sötétségtől való, és tényleg nem árt némi óvatosság, tartózkodás. De abból aligha lehet bajod, ha nyitva tartod magad, használod a fantáziádat és mozgósítod az érzékszerveidet.
Ma kipróbáltad gondolatban. Remélem kedved támad megtenni valami hasonlót a valóságban is.
