STYLING – göncök, amikben bátorkodom
Az elsős évnyitóról biciklizünk hazafelé. Lili elöl gurul a lejtőn, én kissé lemaradva óvatoskodom. Barátnője mögöttem, bőszen kapaszkodik a derekamba és nyújtja a lábát, ahogy csak bírja.
Már azt gondoltam, túl vagyunk a gyereküléses időszakon, mindenki tekeri a maga kétkerekűjét. És tényleg.
Épségben hazaérkezünk.
– Első osztályú iskolások vagyunk! – újságolják örvendezve a lányok Ottinak, majd a következő ünneplésbe vetik magukat. Megérkezett hozzánk Bátor, a nyolchetes kiskutya.
Galiba megszaglássza, azután visszamegy az asztal alá hűsölni,onnan figyeli a fejleményeket.
Bátor a teraszon viseli a simogatásokat, időnként hanyatt fordul, csupasz pocakját is odakínálja a kislánykezeknek.
Az udvarra vezető lépcső tetején megáll, türelmesen várja a segítséget.
Leteszem a járdára, jön velünk egy kört új otthonában, aztán felügyeskedik utánunk a lépcsőn.
Újabb simogatások, pocicsiki. Már alig látszik szomorúnak.
Mikor megint lemegyek a lépcsőn, vidám farok-csóválással utánam szökdécsel.
Szóval tudja ő ezt, csak érdeklik a keretek.
Azt hiszem, jó lesz így. Van ünnepelni valónk bőven.
Első osztályú iskolások, első osztályú Bátor kiskutya.
A mai naphoz Lili öltöztetett.
Úgy látom, Bátornak tetszik az összeállítás.
Megfelelő a méltó fogadásához.
