STYLING – göncök, amikben bátorkodom
Kijelentem, hogy a címben szereplő R és C betűket én csak zárójelbe tettem. A szövegszerkesztő csinált belőle karikás jeleket.
De ha már így adódott, Péter méltónak találta, hogy maradjon is így.
Az „adódás” azért szerencsés szempont ehhez az összeállításhoz – amit egyébként bármily meglepő, Péter válogatott – mert a legtöbb eleme amolyan szembejövősen, hirtelen-váratlanul került az életembe, szekrényembe.
„Adódott” nekünk Bátor kutya is.
Ezt még nem írtam ugyan, de napok óta éppen egy ilyen forma kiskutyáról ábrándoztunk, amikor a kirándulás közepén szembejött(ment) Miklóssal és Péterrel.
Valahogy hiszünk abban, hogy amire amúgy igazán vágyunk, amit amolyan rendesen megálmodtunk, amit igazán fontosnak gondolunk, az előbb-utóbb szembejön velünk. Adódik. A vágyás, megálmodás, a rágondolás tulajdonképpen csak azért kell, hogy a szenzorainkat kellően érzékenyítse, hogy észrevegyük, meglássuk, meghalljuk, kiszagoljuk, megérezzük a „szembejövést” – különben még a végén szépen elsétálnánk mellette.
Gondolom azért is hiszünk az „adódásban”, mert használjuk, mint megoldási módot. Feladjuk magunknak a „feladatot”, aztán nyitott szemmel és füllel járunk-kelünk. Vagy feladat-adás nélkül, csak simán járunk-kelünk nyitott szemmel és füllel.
Ez ma nekem egy nyitott szemes/füles öltözék. Talán ezért is érzem:
Olyan jó lenne, ha megírnád, a te életedben mi „adódott” így…
