STYLING – göncök, amikben bátorkodom
Az az én nagy szerencsém, hogy negyvenkettes nőhöz képest egészen konszolidált darabok vannak a gardróbomban.
Lehetne például macskanő-jelmez, vagy latex domina-overall, netán menyasszonyi ruha.
Péter megpedzette este, el kéne menni vásárolni, mert az a pántos hálós szürke ruha biztos volna az én méretemben is, de aztán egész jól belenyugodott, hogy maradunk a szekrényem táján. Ez most a játékszabály. Egyelőre legalábbis.
Talán egyszer majd odáig is felbátorodok, hogy megvegyem amit ő választ.
Lapátoljuk a kavicsot. Szép kerek kavicsok, jó hangot adnak a lapáton. Tartom a zsákot, s közben érzem, tudom: így kell megjelenni a férfivilágban, a kemény kavicsok, a hosszú nyelű lapátok és az erős, szürke sittes zsákok között.
Itt aztán lehet nőként érvényesülni! Így aztán lehet!
A Lili-féle romantikus puha ruha-költemények is megteszik a maguk hatását, de ez a cool Peter-style úgy hozza-viszi a pillantásokat, mint BobCat a kupac földet!
Az ajtó melletti ácskapocsra téved a tekintetem, s ez remek apropó a hórukk fiúnak.
Máris mutatja, manapság milyen hatalmas csoda-csavarokkal fogatják össze a gerendákat. A modern technika, ugye. Két jó nagy alátét kell alá.
A fiú olyan nagyot mutat két kézzel, mint a hantás horgászok az „ekkora halat fogtam” sztorikban.
Na, pont ilyen hatalmas géppel hajtják be azokat a csoda-csavarokat. Előbb viszi el a szél a faházat, mint hogy egy ilyen elengedjen.
Miklós feje a csomagtartóba bújva, a háta kunkorodik. Én lelkesen bólogatok. A fiú mára már boldog.
Hiába, ilyen szép kerek kavicsokat csakis ebben a göncben lehetett szerezni!
