NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen
Belesimulok a fotelbe. Az alkaromat lazán ráengedem a karfára, a hátamat nekiengedem a támlának. A nyakam ellazítom, hátrabillentett fejemet Timi puhán nekiengedi a gallérnak.
A hajszálaim között simogatva-csiklandoz a vízsugár.
Újra érzem Timi ujjait. Körülvesz a hajbalzsam illata.
A masszázs ellazítja a testem és felpezsdíti a gondolataim.
Fejben már éppen készen vagyok a következő fejezettel, amikor meghallom Lili mosolygós hangját:
– Anya, azért jó a kopaszoknak, mert nekik bármikor masszírozzák meg a fejüket, mindig jó marad a frizurájuk.
Timivel felnevetünk, megsimogatom Lili derekát.
„Azért jó, hogy van haj a fejemen” – gondolom magamban, – „mert így van okom Timihez jönni, s olyan arccal ülni a hajmosóban, hogy arról még Lili is simán leolvassa az örömömet”.
