Élményforrás

HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött

Zelka számára azért lehet olyan fontos szimbólum a könnyű, ám egyben maradt szövet és összevarrott vászon közötti különbség, mert nagyon foglalkoztat minket egy eset és annak bátor terápiája.

Pirike először azzal járt nálunk, hogy a lakli gyerekei nem hajlandók elfogadni Marcit, az ő csodás szerelmét. Pedig Marci madárember. A vállára szállnak a galambok, értik bölcs szavát, tenyeréből esznek. A hangja gordonka, az illata tavaszi erdő, a keze arany. Úriember, akinek emberei vannak, ők végzik a minőségi munkát. Ha valahol szépet látunk, azt ő hozta létre, de legalábbis benne van a keze.

Pirike két évvel később, a héten, azzal állított be: masszív piás az ő madárembere, gépezik, mint a gép, és szakmányban nyúlja le a rokonságot azzal az arany kezével. Pirike teljesen ki volt fordulva önmagából: tessék, ő egy semmirekellő gazembert istenített, akinek arany szava ravasz hazugság volt, aki gordonka hangját palimadár fogásra használta. Becsapott ügyfelek elől bujkál, nincs olyan munkás, aki elszegődne hozzá. Minden eszét, amit még meghagyott a pia, hazugságok ravasz szövedékére használta, például arra, hogyan lehet éveken át stikában úgy cigizni, hogy ne lehessen érezni rajta a mosdatlanságon is áthatoló olcsó ukrán csempészdohány mahorkaszagát.

És akkor mi leállítottuk Pirikét. Elmagyaráztuk, mi a priming és a Pygmalion effektus. Megértettük vele: ha most nekiesik Marcinak, mondván, ő rossz ember, akkor Marci végképp rosszá válik, verni fogja, bántalmazni, kisemmizi. Azt teszi jól, ha fenntartja Marciban az úriember, a nagyvonalú vállalkozó önhitét, ha az egész helyzetet ő is a gazdasági válságra fogja, ha lemegy vele gépezni abból a pénzből, ami a számlák és a sürgető adósságok után marad. Ha meghallgatja legújabb bölcs elméletét arról, mikor állnak szépen sorba a cseresznyék, milyen számai jönnek ki a lottón.

Mert már annak idején is ez különböztette meg Pirikét az ő hitetlen gyermekeitől, ez a mély hit, hogy az ő embere jó.

Úgy hívjuk ezt, eredeti jószándék. Ha valakivel kapcsolatban elvetjük, hogy eredeti jószándékot tulajdonítsunk neki, az olyan, mintha elrepesztenénk egy vég vásznat. Nagyon könnyű, hiszen a szálirányban tépve alig kell hozzá erőfeszítés.

A varrás pedig azért lehet olyan fontos szimbólum Zelka számára, azért fényképezgeti a gyerekeket annak a vég vászonnak a könnyed biztonságában, mert a varrás azt jelenti, ha valakit elbizonytalanítottunk önmagában, ha elvitattuk tőle az eredeti jószándékot, ha bántó szándékot tulajdonítunk neki, akkor megváltozik a működése.

Minden figyelme ama szakadásra és varrásra fókuszálódik, beindulnak nála az elhárító- és énvédő mechanizmusok. A legfontosabb az lesz számára, bizonyítsa: valóban van itt hazugság, de a másik a hazug, valóban jelen van a bunkóság, de a másik a bunkó, valóban nincs pénz, de a másik kishitűsége miatt.

Éppen azok a tények válnak a tükrözés tengelyévé, amelyeket Pirike oly megdönthetetlennek tételez. Mert minden ténynél, minden igazságnál mélyebb axióma saját eredeti jószándékunkba vetett hitünk.

– De hát lement befizetni a villanyszámlát és elgépezte a pénzt! – tiltakozik Pirike.

– Az eredeti jószándék vezérelte, azt akarta, hogy megduplázza a pénzt és vegyen az ő Pirikéjének még egy szép táskát is.

– De hát a barátnőmtől festékre felvett előleget is elgépezte – csóválja a fejét.

– Meg akarta duplázni, embereket felfogadni és velük megcsináltatni.

– Hát éppen ez az, hogy folyton az embereit emlegette, ő maga meg csak lustálkodott – hitetlenkedik Pirike.

– A vállalkozóknak olyan fontos a látszat, a homlokzat, hogy utoljára válnak meg a luxusatótól. Ha ő maga kezdett volna el festeni…

– Burkolni – vág közbe Pirike

– …az nagy státuszesést jelentett volna.

– Szóval, dugjam a fejemet a homokba, csináljak úgy, mintha mi sem történt volna, nyögjem vele az adósságait, tűrjem a piálását, a cigizését?

Ez a kérdés cseng vissza Zelka fülében, ezért foglalkoztatja annyira az egyben hagyott vég vászon kérdése. Azért ringatja a gyerekeinket a vég vászon erős és biztonságos bölcsőjében, mert az eredeti jószándék egyben a világ igazságosságába vetett hit is. Az a mély meggyőződés, hogy ha Marci eredeti jószándékát sikerül megfelelő irányba terelni, fog ő még játszóteret építeni a gyerekeknek.

Azért cseng vissza Zelka fülében a kérdés, azért foglalkoztatja annyira az egyben hagyott vég vászon kérdése, mert mi van akkor, ha Marci eredeti jószándéka abba az irányba terelődik, hogy valami kemény kötéllel embert faragjon az unokájából? Ha csupa jószándékból elviszi a sörözni a nyolcéves kisfiút? Ha az érdekesség kedvéért elmondja neki, mennyi pénzt lehet nyerni a lottón, és ez hogyan aránylik az ő szülei nyomorúságos keresetéhez…

NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen

8+7 Arany Pillanat veled, Apa:

1. Amikor délután sokat aludtunk együtt

2. Amikor tegnap este elaludtam az öledben

3. Amikor viccből kilakkoztad a körmöm Mercinél és gyöngyöket tettél az ujjamra

4. Amikor tavalyi születésnapodon együtt ébresztettünk kapucsival meg egy kis virágcsokorral

5. Amikor elmentünk megnézni a Micimackót

6. Amikor vitorlázó gépen repültünk együtt

7. Amikor elvittél a lovas iskolába

8. Amikor bevittél a nagy vízbe az Anna hotelben és levideóztál

1. Amikor elvittél moziba a Verdákra és a Tron-ra

2. Amikor elmentünk külföldre síelni

3. Amikor biciklin vittél az iskolába

4. Amikor elmondtad, hogy ti vagytok a fogtündér és te vetted nekem a rollert

5. Amikor együtt elsétáltunk és bicikliztünk a CBA-ba

6. Amikor úszni tanítottál Esztergomban

7. Amikor télen elvittél minket Balatonfüredre és sakkoztál velem a medencében

Gyönyörű napokat! Nagyon sok boldogságot! Boldog születésnapot, Apa!

Lili és Péter

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból
 

Mégis maradt sült oldalas a buliról. A sör, a bélszín és Bodor Bence bora elfogyott. Felmelegítettem a zsírt a bödönből, beledobtam a maradék oldalast. Jó lesz még zöldbabhoz, tökfőzelékhez.

Szegény Berti malac a halála napján kapta a nevét. Ha tudta volna, mennyi finomságot ad még nekünk. Mert a zsírja már egy jó fél éve újra meg újra otthont ad különféle sült húsoknak, amiket kieszegetünk belőle.

Hermina tyúkunk érkezése napján kapta a nevét. Családi hagyomány, hogy a Herminák jó kotlósok. Ő más életpályán indult el. Séró kakas elől menekül, viszont minden nap tojik egyet. Rendes, igyekvő tyúk.

Péter azért jött el Máriával, mert sokáig becsülte benne az igyekezetét, aztán, miután a gyerek már megnőttek, most valami mást várna tőle. Mária pedig továbbra is rendet tart, főz, mos, vasal. És nagyon meg van sértve.

Igyekszünk megértetni, a párkapcsolat a tudattalan műfaja, ebben különbözik a szülőségtől. A tudattalan pedig maga a test. Mária felháborodik, hogy mi is olyan szex megszállottak vagyunk, mint Péter.

Mondanánk, a test, az érintés, a metakommunikáció, sokkal szélesebb terület, mint a szex. Olyasmi képeket idézünk fel, amikor arany pillanatokban ők is elüldögéltek kézen fogva, belefeledkeztek egymás tekintetébe.

Mária kimérten közli, elmúlt negyven éves, ő már nem akar vadidegenekkel malacságokról beszélgetni. Elég megaláztatás érte, amikor nőgyógyászok vegzálták, amikor a gyerekeket szülte és amikor állandó fertőzéssel kínlódott.

Mária és Péter aligha lépnek újabb párkapcsolati ciklusba. Aligha jutnak el oda, hogy gyengéd szeretetben, kölcsönös megbecsülésben, együttműködésben éljék napjaikat, hogy találjanak valamit, amiről együtt gondoskodnak.

Hermin tojását hiába tennénk be Saci kotlós alá, mert nincs megtermékenyítve. Összegyűjtjük és eszegetjük. Páratlanul finom a friss lágytojás. Remek érzés, hogy majdnem önellátók vagyunk ezen a területen.

Berti aligha sejthette, hogy zsírja több generáció sült húst fog omlósan, ropogósan tartani. Hiába divatjamúlt a zsírevés, új felhasználási módokat találunk ki annak, ami van. Van egy terülj-terülj bödönünk. Rájárunk.

TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?

A végben maradt vászon csodálatos dolog! Ha eszembe jut bánni vele, mielőtt felszabdalnám vagy tűvel böködném, olyan csodák születnek belőle, amiket egész évben élveznek a gyerekek. Nyáron a kertben, a fákra vagy a fészer gerendájára kötve, télen a szobájukban fellógatva.

Elég a vászonra egy-két csomó, Miklós kis szerszámos kamrájából zugából néhány karabiner vagy kötél darab, és készen is vannak a rögtönzött a függőágyak, -székek. Ráadásul ezek a kis lengő-kuporgók igazi kuckós élményt adnak. Lili szeret teljesen beléjük burkolózni, Péter meg remek tornamutatványokat mutat rajtuk, mint a Cirque du Soleil artistái a magasból függő selymeken. Én a legszívesebben a meggyfa és a szilva között himbálódzok – kicsit hitetlenkedve, hogy az a vékony kis macis pamutvászon még engem is elbír…

Akkor vettünk belőle egy szép formás rolnival, amikor Miklóssal beleszerettünk a baba-kifutó alkotásba.

A fél éves Petyka ott szeretett legjobban időzni, ahol éppen minket látott. Hiába a kitárt dupla szárnyú ajtók, amikor a konyhában tettünk vettünk, ő is oda vágyott, ha a nappaliban, mellénk kívánkozott. Mint egy kis juhászkutya. Épp mint Galiba. A család összes tagját látótávolságban tudva mélázni a világ dolgairól – van-e ennél megnyugtatóbb?

Azokban a percekben tudott Petyka a legjobban elmélyülni, amikor szép nyugodtan tettünk-vettünk a közelében.

Csakhogy a kiságy rácsai által határolt terület hamar szűköcske lett – ráadásul az ágy hordozhatóságának sokat ártott a hozzá rögzített teljességgel haszontalan, de annál tetszetősebb baldachin. Ha viszont Pétert kivettük és a padlóra tettük, az túlontúl tág teret adott. Egyrészt hiányoztak a kapaszkodók közt néhány lépéssel áthidalható biztonságos helyek, másrészt ott voltak a vezetékek, a szobanövények és az alacsony polcokon sorakozó tárgyak.

Miklós óvatosan csodáló pillantásaimat kerülve* apai gondossággal és az érett férfi türelmességével előfúrt nyolc négyszer négyes fenyő lécet tizenkét centinként kettő centiméter mélyen, beléjük illesztett válogatott hetven centi hosszú másfeles tipli rudakat, és a sarkokat ügyesen összefogatta**. A Népszínház utcai matracosnál tett tanulmányút alkalmával kiderítettük, hogy „padlózatként” a négy centi vastag szivacsmatrac a legmegfelelőbb. Erre vettük az első négy és fél méternyi darabot a macis pamutvászonból.

A kilencvenszer két méter belterületű baba-kifutónak hatalmas sikere lett. Vendégeink lelkesedésre Miklósra is visszaszállt, s legyártott még vagy öt hasonló csodát.

Ehhez vettük a macis véget, ebből lett a hordozókendő, amiben Lili babáskodott, s ebből vannak még most, nyolc év után is függőágynak, lengő-kuporgónak való szép hosszú darabok…

Ha egyszer már elvágtam a vásznat, utólag összevarrhatom újból.

De hiába vagyok ügyes, az már úgy sokkal kisebb terhelésre szakad.

Azok az igazán jó alapanyagok, amiket sikerül kezdettől egy darabban tartani.

* Ennek magyarázataként idelinkelem majd Miklós vonatkozó írását.

** Ha szeretnél csodakifutót készíteni, írj egy e-mailt. Szívesen eláruljuk a sarkok titkát is:-)

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A bélszín papírforma szerint üti a disznó oldalast,
a holnapi sütögetéshez mégis pácolok spareribsnek valót,
mert meleg lesz és a sörhöz az illik jobban.

Egy pár a pókerben is többet ér, mint egy ász.

Cili kicsike kotlós, amíg csak Császárral kavart, eléggé alul aludtak a tyúklétrán, amin legfelül Gyöngyi tehénkedett el, mert ő malackodott a legtöbbet Séróval, a tyúkól királyával.

A többiek le voltak szarva.

Cili most a csibéivel eluralta a legfelső létrafokot. Ő maga nem nagy ász, gyermektestű tyúk, de a csibéivel több, mint Gyöngyi az ász. Lenyomták.

Egy közepes párkapcsolat és egy szülőség több, mint egy ász pár vagy egy szuperszülő.

Nóri azzal jött, hogy a férje el akarja hívni volt feleségét és kamasz lányát karácsonyra.

Az első karácsonyra, amit hármasban tölthetnének a kicsi babával. Hogy néz az ki, hogy ebbe belekavarnak?!

Lehet, hogy a volt feleség ász, mint szülőtárs, de vele nincs párkapcsolat. Lehet, hogy a kamasz lány szuper szeretetre vágyó szülőt hoz elő az apjából, de vele sincs párkapcsolat. Nóri a nyerő, mert ő párkapcsolatban és szülői együttműködésben van férjével.

Nóri van a legmagasabban a tyúklétrán. Akkor jár jól, ha magasról leszarja az olyan problémákat, amik a kamasz lány körül kavarognak a szülők között. És persze, ha a volt feleséget nem tekinti vetélytársnak.

Amikor már esteledik, akkor majd nyilván a bélszín lesz a sláger a Bodor Bence féle rozéval.

A hűvösség, a jó bor és a bélszín, az már üti a sör-oldalas párost.

Ezzel is számolni kell egy jó buliban.  

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Egy már ideje gondolkozom, hogyan tudok a családról építő és személyes élményt adni. Olyat, ami többet mond annál, mint hogy a család az a folyton változó létforma, melyhez a stabilitást kapcsoljuk gondolatban. Lehetne persze mélázni ezen is, csak hát ez a rovat – elméleti megalapozás helyett – azt vállalta magára, hogy az élet éléséhez adjon élményeket, szempontokat...

Első nekifutásra azt javaslom, nézegesd kicsit a képet.

Engedd, hogy kalandozzon rajta a szemed. Megpihenjen egy-egy színen, erősebben fókuszáljon egy-egy mozdulatra, arckifejezésre, pillantásra. Hagyd, hogy érdeklődés ébredjen benned a család és tagjai iránt.

Ha már megfogalmazódott legalább három kérdésed a viszonyaikra, helyzetükre, hangulatukra vonatkozóan, megpróbálhatod megérezni az őket körülvevő levegő hőmérsékletét, páratartalmát. 

Ha nehéz megmondanod milyen évszakot érzel, keresd a választ inkább arra:
„Milyen hónapban járhatunk? És vajon milyen napszakban?”

Nyugodtan odaléphetsz gondolatban a füves udvarra, a kép készítője mellé, onnan könnyedén kiszagolhatod, megérezheted a bőrödön. Talán a hangok, a háttérzajok abban is segítenek, hogy a napot megmondd, hiszen egészen mások egy szerda délután, mint egy szombat reggel hangjai. Amiket te hallasz, leginkább melyik naphoz illenek?

Itt vagy ezen az udvaron, látod a családod, hallasz hangokat, a bőrödön érzed a levegő hőmérsékletét és mozgását, az orroddal egy mélyet szippantva a páratartalom mellett talán azt is tudod már, milyen növény virágzik a háttérben.

De vajon mi járhat a kisfiú fejében? Honnan jött ő ebbe a képbe és hová indul utána? Keress csak egyetlen vágyat, amit az övének érzel, de az legyen konkrét! Mit szeretne ő nagyon-nagyon? Tudják ezt a vágyát a nagyobbak? Ha igen, mit szól hozzá a kamasz gyerek? Hogy reagál az apa? Miként viszonyul az anya? Ha nem tudják: mi kellene hozzá, hogy ez megváltozzon?

Ha a kamasz gyereket félrevonnád, és bizalmasan beszélgetve megkérdeznéd az apja életéről, milyen volna válasz közben az arca? Milyen értékeket mondana és milyen kifogásokat emelne?
„Igen, ezek fontos szempontok róla – bólintanál te, – és milyennek látja őt édesanyád?” 

Hogy felelne a kamasz erre a kérdésre? Milyen családra vágyna ő maga felnőttként, szülői szerepben?

Látod, ahogy az anya csípőjére ültetve, karjával támasztva fogja a kicsit? Talán érezni is tudod, mennyire jól megtalálta a stabil testhelyzetet. A lehető legkisebb izommunkával tudja ölben tartani a gyereket. Most egy kicsit ő is elmélázott, egy pillanatra megállt, van rá ideje és alkalma a kicsi mellett, hogy végigfutasson egy rövid gondolatsort. Mik az ő gondolatai? Honnan jöhetnek? Mi van mögöttük? Kiről szólnak?

Ahogy elengedi az anya ezt a gondolatot, úgy elengedheted te is, hogy egy cseppet az apánál időzz. Mit fog tenni ő, miután levette a kezét a középső gyereke válláról és „szaladj” parancsot adott a kutyának? Hová megy? Kihez szól? Mibe kezd? És közben mi jár a fejében?

Mikor lesznek ők öten legközelebb együtt? Mit fognak csinálni akkor? Képzeletben hallgass bele abba a helyzetbe is, aztán hagyd őket magukra…

Mit gondolsz, mi kellene ahhoz, hogy ebben a családban mind az öt családtag elégedett és derűs legyen? Mit tehet ennek érdekében az apa? És mit az anya? Mit tehet a kamasz, mit a kisfiú, és mit a karon-ülő?

Ha komolyan veszed ezt a kérdést, mindegyiküknél találsz olyasmit, amivel hozzájárulhat a többiek elégedett derűjéhez.

Szánj erre egy kis időt. Tudod, négy-öt puha lélegzésnyi elég.

Ha megvagy vele, már alkalmazhatod a modellt. Megkérdezheted a saját családoddal kapcsolatban is ugyanezt, legyenek a családod tagjai bármilyen neműek és korúak. Csakhogy most fordítva kezdd.

Előbb arra a kérdésre válaszolj:

„Mit tehetek én azért, hogy X családtagom derűsebb és elégedettebb legyen?”

Kérdezd meg magadtól külön-külön minden családtagodat illetően, hogy mit tehetsz.

Aztán azt gondold végig valamennyiükre:

„Mit szeretnék, mit tegyen X családtagom azért, hogy én derűsebb és elégedettebb legyek?”

Ha megtaláltad a válaszokat, már csak arra kell rászánnod magad, hogy megtedd a nekik megfelelő első apró lépést.

Azt hiszem, ez több napra is elég mélázni való…

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A leveshez idő kell. Ha forr, zubog vagy akár csak rotyog, szétszaggatja a belevalókat. A jó levesben látszik, mi van benne. Ezért is éljük a krémlevesek korát.

A csibéhez idő kell. Három hét. Hiába forralnánk a tojást, hiába ráznánk. Saci kotlós melege kell neki. Túlfűtöttsége. Fészekmelege. Saci három hetet ült a tojáson révületben. Percekre jött le, csipet búza, korty víz, tollászkodás.

Amikor megjelent, a többi tyúk bántani kezdte. Menekült vissza a kotlás egykedvű merengésébe, módosult tudatállapotába. 21 nap után változatlan volt a helyzet, kiderült, záptojásokon ül.

Zita azért jött el hozzánk a párjával, mert végre megszületett a baba, negyedik beültetésre. Mégsem boldogok. Norbi, az apa, azt mondja, a sok orvosozás szétverte a párkapcsolatukat. Zita türelmetlen a gyerekkel, állást keres.

Zita azt mondja, ő beáldozta magát a gyerek kedvéért, mert a munkaerőpiacon van egy űr a 35 éves nők körül. Norbi igyekszik segíteni neki, kevés meggyőződéssel. Talán egy második gyerek megoldás lenne.

Saci tyúk napokig bolyongott, amikor kiszedtük alóla a bűzlő záptojásokat. Bedobtuk a vizes hordóba, majd a hideg víztől észhez tér. Csökönyösen ráült mindenre, ami tojás forma volt. Megint megfürdettük, ugyanaz. Végül szereztünk neki egy újabb fészekalja szemes tojást.

Öcsi bácsi, aki a tojásokat adta, azt mondta, ne csináljuk, beledöglik a Saci. Azt nem mondta, mit csináljunk. Mert a Saci menedéke a kotlás. Különben rászáll a Séró kakas és kergeti a Gyöngyi tyúk.

Lehetne most azon izgulni, milyen kotlós lesz a Saci, ha megéri, hogy kikeljenek az Öcsi bácsi féle tojások. Nekünk máson jár az eszünk. A kotlás módosult tudatállapotán, téren- és időn kívüliségén.

Amíg a jó leves elkészül, legalább kétszer enni kell. A jó leves akkor jó, ha megfeledkezünk róla. A jó leves akkor jó, ha a szakácsnak is meglepetés, hogy készen van. A jó leves kilép az ételtérből és az időből. Módosult tudatállapotban készül.

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

– Zelka, hogy néz ki a te nézőpontodból az a bizonyos reggel, amit Gyöngyi révén megismerhettünk? Mi a te történeted?

– Nézzük a legutóbbi két hét rendjét: Arany torkú Sérónk vágyai és a szomszédok jogos igényei között egyensúlyozva valamikor hét óra tájban nyitom ki a kisház ajtaját. Elsőnek a fészekalja csibe tódul az ajtó melletti búzás zsákhoz Kormos Cecília kíséretében, azután Séró nagy zajjal lekepeszt a létra negyedik fokáról, maga mögött hagyva Herminát, Császár Morzsát, Sacit és Gyöngyit. Kicsit tágít a zsák sarkán lévő nyíláson, odaengedi csipegetni a csibéket, s közben megpróbálja becserkészni Cili kotlóst. Mostanában egyelőre eredménytelenül. Amúgy is nehéz dolga van, mert Cili japán tyúk, sokkal kisebb nála.
A kotlóst követve a csipogó csibesereg hátravonul a kertbe, Séró pedig kidülleszti begyét és kiereszti arany tokán mindazt, ami csak kifér. Közben változó sorrendben, de annál nagyobb szárnysuhogtatások és huppanások közepette előkerül Császár Morzsa az ötödik és Hermina a harmadik fokról. Hermina fürgén elszalad a felé oldalazó Séró elől, Császár Morzsa meg japános udvariassággal kitér az útjából.
Saci tyúk mindeközben – és a nap folyamán továbbra is – szokásához híven a tojásain üldögél, Gyöngyi pedig rezzenéstelenül gubbaszt a létra legfelső, ötödik fokán. Mint egy tollszobor. Séró, Hermina és Császár Morzsa végigpásztázzák a hátsó kertet, kapirgálnak, kukorékolgatnak a hangról ismerős szomszéd kiskakassal.

– Te mit csinálsz ezalatt?

– Egy jó forró cafe latté-t szép kemény habbal, kis fahéjjal a tetején. Ez kábé két perc negyven. Aztán kiülök a kisház ajtajához és nézem a fejleményeket.

– Mik a fejlemények?

– Gyöngyi kuporog még egy ideig, aztán mocorogni kezd. Egyik lábáról a másikra lépdel, fészkelődik a létra fokán. Ez fontos hanginger lehet Sérónak, mert az udvar legtávolabbi zugából is mindig odakerül valahogy a ház ajtajához, mire Gyöngyi lejön. A szokásos rend szerint Séró abban a pillanatban pattan Gyöngyi hátára, amint a tyúk lába talajt fogott. Gyöngyi reggeli első tollászkodása és a Séró-féle tolldúlás nyomainak elrendezése így egy kosszal megvan. Gyöngyi – feledve a búzás zsákot, ami mellett Séróval a hátán elhaladt – az udvar hátsó része felé orientálódik. Ilyenkor én is átköltözöm a bögrémmel hintaágyba vagy a teraszra, s út közben szórok nekik egy kis magot vagy száraz kenyeret.

– Mire vonatkozott az a Gyöngyi reggel  B verziójában, hogy „Nekem kínálja a legjobb falatokat”?

– Van Sérónak egy jellegzetes, kotkodácsolás-szerű hangja, amivel enni hívja a tyúkokat. Láthatóan ő dönti el, mikor melyiket. Elsősorban Gyöngyit. Ha finom falatot talál, kiadja ezt a hívogató hangot, majd a falatot felcsippenti a csőrével és a tyúk elé pottyantja. Ha a tyúk nem fogadja rögtön, ez a cselekvéssort kétszer, háromszor is megismétli. Miközben a tyúk csipegeti, amit kínált neki, Séró kihúzott nyakkal körbenéz, mint aki épp biztosítja a nyugodt körülményeket. Kifejezetten önzetlennek és lovagiasnak hat ilyenkor.

– Gondolom azért néha rápattan az elmélyülten csipegető tyúkok hátára...

– Igen, megesik ez is. Főleg Gyöngyi esetén, mert Hermina sokkal óvatosabb. De addigra én már megittam a reggeli tejeskávémat.

– Köszönöm a beszélgetést.

Szép Heléna

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A rántott csirke azért van a topon minden ételek között, mert a panír ropogóssága és a hús omlóssága kiegészítik egymást. Ropogós ételekre azért vágyunk, mert frissek. A friss gyümölcs roppanását idézhetik.

Ha tanyasi csirkét hirdetnek, csak mosolygok. Valójában omlós húsú, felfújt, ketrecből vágott csirkét adnak. A tanyasi csirke rántva csak rágóguminak használható. Megmértük, Nyakaska hat hetes korában napi 16 kilométert fut le.

Nyakaska és a többi csibe csak rövid ideig időzik ott, ahol nagy a táplálékbőség, például búza van kiszórva. Folyamatosan mezgerélnek, bejárják a teljes területet. A kotlós vezeti őket erre. A felderítés fontosabb a jóllakásnál.

A kicsi gyerek, ha teheti, mezgerél, bejárja a területet, kipróbál, megkóstol amit lehet. Azt is, amit nem szabad. Nevelői igyekeznek ettől visszatartani, tiltják. Sokszor szólnak rá, hogy ezt nem, azt nem. Így kergetik bele a dackorszakba.

A dackorszakba mi tanítjuk bele a gyereket. Azt gondolja, a világ olyan, hogy ha valaki tesz valamit vagy kérnek tőle valamit, akkor azt kell válaszolni – lehetőleg üvöltve – nem, nem nem, nem nem, nem szabad.

Zsombor anyukája állítja:

– Nem, nem, aztán nem, nem tiltja semmitől Zsombikát.

– Nem, nem – kontrázik rá a nagymama, – csak az apja tiltja mindentől, mi csak attól tiltjuk, amit nem szabad. Nem, nem, nem, nem tiltjuk mi semmitől Zsombikát.

Elmondjuk, a minden, a semmi, az örökké és a soha is tagadás. Azt állítjuk velük, nincs olyan eset, amikor másképpen lenne.

– Nem, mi soha semmitől nem tiltjuk semmitől Zsombikát, mégis örökké ellentmond és sose hallgat ránk – válaszolják.

Szemléltetik a belső ellentmondást. Contradictio in adjecto. Négyszögletes kör. Omlós húsú tanyasi csirke. Én nem mondok ellent neked, hiába is mondod, hogy én mondok ellent neked, én sohasem mondok ellent neked.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Ma egy képzeletbeli sétára hívlak.

Egy olyan útra, melyen megtapasztalhatod a saját véleményed, ítéleted, érzelmeid rétegeit, változtathatóságát.

Szeretném, hogy megérezd a saját gondolataid erejét, és átéld mennyiféle érzelmet tud megmozdítani egy helyzet, ha amúgy rendesen beleengeded magad.

Nézd meg jó alaposan a képet, aztán – annak megfelelően, melyik neked a kényelmesebb – olvass tovább, vagy indítsd el a hangfájl lejátszását.

(Ha a tempód úgy kívánja, a szóköz billentyű megnyomásával bármikor nyugodtan leállíthatod, majd újraindíthatod a szöveget.)

Ha behunyod a szemed – vagy talán anélkül is – el tudod képzelni, amint belelépsz ebbe a képbe. Csak lélegezz néhányat mélyen. Be, ki, be, ki, be, ki… Máris ott vagy. A mozdulatába fagyott férfival szemközt, kicsit lejjebb állsz. Kimerevedett a kép, van időd körülnézni.

Meddig tart még balra a függöny? Mit látsz, ha tekintetedet a bal oldalra fordítod? Figyeld meg. S azt is nézd, mi van jobbra? És hátul? Pillants oda is! A hátad mögött mekkora a tér, milyen színeket, milyen fényeket látsz ott? Nézz körül kedvedre.

Aztán engedd, hogy a kép lassan megelevenedjen, a férfi megmozduljon.

Milyenek a mozdulatai? A mozdulatokat nézve bizonyára hallasz valamilyen hangot. Figyeld meg a hang erejét, a tónusát, a ritmusát! Most, hogy ott vagy szemközt vele, és láttad a közönségét is, mit gondolsz erről a férfiről?

Hagyd, hogy keletkezzen benned egy érzelem vele kapcsolatban, és jöjjön hozzá egy érzés is a testedbe. Bármi legyen is az, engedd, hogy áthasson. Engedd jönni és figyeld meg.

Mennyire érzed jól magad? Mit észlelsz magadban?

Ez még csak a függönyön kívüli rész, az előadás világa! Remélem, érdekel az is, mi van a színfalak mögött.

Elég egy képzeletbeli csettintés, és máris láthatatlanná válsz. Csupán egy újabb kell, hogy ismét látható legyél.

Bátran beléphetsz a függöny mögé – láthatóan vagy láthatatlanul, ahogy jobban tetszik. Hátramehetsz a színpadon, benézhetsz a kulisszák mögé. Ha már ott vagy, a hátsó világban, a ha már a homlokzat mögé jutottál, elindulhatsz és megkeresheted az öltözőt. Nyugodtan benyithatsz az ajtaján. Beléphetsz, s odabent kedved szerint körülnézhetsz. Megszagolhatsz, megfogdoshatsz, kipróbálhatsz dolgokat. Beleolvashatsz az asztalon heverő írásokba, megkóstolhatsz bármit, amit találsz, kotorászhatsz, kutathatsz, kipróbálhatsz illatszereket, szagolhatsz virágokat – csakis rajtad múlik, mit teszel. Fedezd fel ezt a világot! Élvezd ki a lehetőséget!

Várd meg, amíg a férfi az öltözőbe jön, és figyeld meg őt most a színfalak mögött is. Már hallani a lépteit. Nyílik az ajtó, belép. Mit csinál először, hova lép, hogyan mozdul? Mit változtat magán? Kihez és milyen módon szól? Miként pillant a tükörképére? Mit eszik vagy iszik? És – ha látható vagy – hogyan viszonyul hozzád?

Nézd őt, ahogy valami meglepőt tesz. Olyasmit, ami eszedbe nem jutott volna róla a színpadi szerepét látva.

Aztán megint figyelj befelé, önmagadba. Milyen érzést találsz a testedben, milyen érzelem válik benned uralkodóvá? Hagyd, hogy felerősödjön, áthasson, és hasonlítsd össze a nézőtéren megélttel. Milyen változásokat észlelsz?

Keletkezett benned új vágy? Fogant meg új gondolat? Jött új szándék?

Engedd végigfutni az új vágyat, gondolatot vagy szándékot.

Vajon mennyire ismerős számodra vagy mennyire idegen tőled?

Mélázz el ezen ott, a férfi öltözőjében, amíg odakint lassan kiürül, elcsendesedik a szín. Amikor úgy érzed, itt az ideje, visszajöhetsz a függöny elé az immár a kiürült terembe. A teremből pedig visszatérhetsz a saját, valós világodba, csak, kérlek, az élményt hozd magaddal.

Sóhajts néhányat: be és ki, be és ki, be és ki…

Visszatértél oda, ahonnan indultál, de magaddal hoztad a tapasztalást. Az élményt, hogy bármilyen érzelmet váltson is ki belőled egy ember vagy egy szituáció elsőre, ha kicsit vársz, ha picit közelebb mész, ha valamivel alaposabban megnézed, ha a homlokzat mögé lesel, könnyen meglehet: az érzés változni fog.

*** 

Ha rászánod az időt, bárkivel kapcsolatban találhatsz érdekes, új szempontokat. A dolgoknak innentől könnyedén mögé láthatsz, hallgathatsz és szagolhatsz.

Nem az a fontos, változik-e végül ettől a véleményed, a viszonyulásod, hanem az, hogy olyan élményeket szerezhetsz általa, melyek téged gazdagítanak.

Az idegenfélelem majdnem olyan ősi működésünk, mint a sötétségtől való, és tényleg nem árt némi óvatosság, tartózkodás. De abból aligha lehet bajod, ha nyitva tartod magad, használod a fantáziádat és mozgósítod az érzékszerveidet.

Ma kipróbáltad gondolatban. Remélem kedved támad megtenni valami hasonlót a valóságban is.

–  Részletek a Hajbeszéd c. könyvből –

Elöljáróban:

A Hajbeszéd könyvvel jóval nagyobb célt tűztem mi, mint a haj kommunikációs és pszichológiai szerepéről összegyűjtött kutatási- és ismeretanyag átadását. Azt szeretném elérni, hogy akik a könyvet olvassák, élményt szerezve, saját tapasztalataik révén tanulják meg jól beszélni és érteni a Hajbeszéd nyelvét. A könyvből ezért itt csakis olyan részleteket idézek, amelyek élményt adnak, saját tapasztaláshoz segítenek hozzá.
Ha megcsinálod a feladatokat, olyan belátásokhoz jutsz, amik pontosan ehhez szükségesek.
Ha csupán olvasod a bejegyzéseket, remélem, jól szórakozol majd. 

„…A legjobb, ha a gyakorlatokhoz találsz egy nyitott és belevaló partnert, de egyedül is könnyedén végrehajthatod őket és megfigyelheted a hatásukra bekövetkező változásokat, történéseket.

Az a tudat, hogy az élmény nem rólad szól, de veled történik és téged gazdagít, az az érzés, hogy kockázat nélkül belebújhatsz egy másik, sajátodtól gyökeresen eltérő szerepbe, de bármelyik percben le is vetheted, visszaöltve a megszokott, kipróbált-bevált önmagadat, ez az, ami segít elrugaszkodni a szokásostól, a hétköznapitól, ez az, ami lendületbe hoz, felszabadít és így a személyiségnek is új perspektívákat ad. Kockázat nélküli megélés. Vagy legalábbis minimális kockázatú. Ami tetszik, megtarthatod, ami nem, elengeded. Ezzel a hozzáállással fogj az első feladathoz. 

1.a. feladat

Keress egy számodra elérhető távolságban levő paróka üzletet, és telefonon érdeklődd meg, melyik az a fél óra, amikor legkisebb a forgalmuk, s legnagyobb eséllyel lesz idejük foglalkozni veled. A megbeszélt időben menj az üzletbe, s kérd meg az eladót, segítsen egy olyan frizurát találni, ami a lehető legtöbb paraméterében eltér a jelenlegi hajadtól. Mondd el neki, hogy szerepjátékra készülsz a barátaiddal, s szeretnéd a nehezen felismerhetővé alakítani a külsődet. Amikor előkerült már néhány szóba jöhető paróka, kérj tanácsot a figura sminkjét, öltözködését, viselkedését, stílusát illetően is. Próbálgass a különféle parókákban mozdulatokat, keress a hajakhoz illő hanghordozást, pillantást, gesztusokat. Ha találsz olyan parókát, amiről úgy érzed, igazi kihívás számodra, kérd meg az eladót, hogy letét ellenében egy-két napra vagy egy hétvégére elhozhasd az üzletből. Otthon kereshetsz hozzá illő ruhákat, megszellőztetheted a városban sétálva, megfigyelve miként bánnak az új külsőddel az emberek, sőt, akár megviccelheted vele a barátaidat, családtagjaidat.

Megfigyelési szempontok a paróka-kalandhoz: 

– Milyen változásokat hoz a testtartásodban, mozdulataidban az új frizura viselése?

– Hogyan változtatta meg a viselkedésedet, emberekkel való kapcsolatteremtésedet?

– Miben változott az emberek feléd irányuló attitűdje, kommunikációja, milyennek érzed az új figura megítélését?

– Hogyan reagáltak rád idegenek, és hogyan az ismerőseid?

– Milyen új érzés, gondolat jelent benned meg az új frizurát viselve?

– Mi az, amiben a kipróbált szerep eltér a saját viselkedésedtől?

– Mik azok a tulajdonságok, amik mások benned és a parókás frizurádban? 

Ha netán azon izgulnál, hogy az emberek majd látni fogják, paróka van rajtad (volt ilyen tanítványom), azzal tudlak nyugtatni: az élményt azzal is tökéletesen megszerzed, hogy azt figyeled, miként hat rád és a környezeted tagjaira az a tény, hogy parókában jársz-kelsz, tevékenykedsz.

Ha a közeljövőben nehezen jutnál paróka üzletbe, de mégis szeretnél valamit átélni a fentiekből, akkor a fantáziád segítségére lesz szükséged…”

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

Nincsen párja az igazi lágytojásnak. Három a lágy. Egyesével csak azok eszik abból a kupica-forma pohárból, akik magas koleszterint szeretnének. Egy tojás nem tojás. Három rendesen kiüríti az epehólyagot, újra egyensúlyba hoz.

Amióta Cili tyúk műveli a csodát, ráül tíz tojásra és előjön hét csibével, azóta másképpen nézünk a tojásra. Saci egyre növekvő fészekaljához kellene nyúlni. Feltörni azt, ami hamarosan csipogva szalad.

Marad a bolti tojás. Számozott, tiszta, egyből bele lehet ütni a tésztába, biztosan friss. Mert például Gyöngyi tyúk úgy el tudja dugni az övéit, hogy néha megbüdösülnek. Ezért először külön edénybe kell felütni az itthoni tojást.

Huszon valahány forintból kiváltunk egy kiscsibét. Ez a tojás kisker ára. A termelő talán tíz forintot, ha kap érte. Ami azt jelenti, egy tyúk egy egész napon át tíz forintért szorong egy szűk ketrecben, tíz forintért eszi a tojótápot.

Ha egy menő ügyvéd vagy befektetési tanácsadó óradíját vesszük, akkor bizony több ezer ketrecbe zárt tojó dolgozik értük. Csoda-e, ha annyira becsülik az asszonyt, aki gyermeküket neveli? Ez a dolga.

Ez a dolga! Mi mást is csinálhatna?! Ahogy elnézzük Cilit, amint műveli a csodát, hát sorolhatnánk, mi mindenre tanítgatja az ő csibéit végtelen odaadással és türelemmel. A kiskakasok közé is odaáll, amíg csihadnak.

Sok elgyötört anyukánál van az érzésünk, ketrecben tartott tojóé az élete. Elszigetelődik, csak a gyerekre fókuszál, mindenféle dolgokat szed. Ez a dolga! Mi mást is csinálhatna?! Ahogy elnézzük Cilit és a többieket, hát sorolhatnánk.

Azt gondoljuk, egy csibe nem csibe. A kicsi gyereknek is tejtestvérre van szüksége, az ember pedig éppúgy nagyobb közösségben érzi jól magát, mint a tyúkok. Genetikailag kódolt viselkedésprogramunk a hordára épül.

A gyermek és édesanyja akkor vannak természetes állapotban, akkor vannak jól, ha egy nagyobb közösség veszi körül őket. Ha a kicsik kedvükre téblábolhatnak, ha az anya másoktól is kap érdeklődést, támogatást.

Azért veszünk a boltban tojást – bár tudjuk, tele van nyomva gyorsítókkal – mert szeretnénk, ha Saci is megjelenne egy fészekalja csibével. Ugyanazt várjuk tőle, amit az ügyvédtől vagy befektetési tanácsadótól. Értékes információt.

Ha már felütöttünk egy kis tálkába három lágytojást, jó bele pirítóst aprítani.

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Baktay Miklóst kérdezgettük. Imígyen válaszolgatott:

– Kik vagytok ti?

– Házas- és munkatársak. A ház, amiben munkatársak vagyunk: élményterünk. Lételemünk az élmény. Sokan fordulnak hozzánk azért, hogy sorsukat egyetlen katartikus élménnyel jó irányba fordítsuk.
És persze van egy titkunk is…

– Mivel foglalkoztok?

– Párkapcsolat gazdagítással. A pszichológiai közhelyek helyett abból indultunk ki, hogy a jól működő párkapcsolatokat modelleztük. Rájöttünk, hogy a közös identitás legjobb magalapozója a közös élmény. Ezért vontuk be a terápiába az élményeket és a szerepeket.

Az a nagy felfedezésünk, hogy a viselkedést polgári körülmények között az élmények módosítják hatékonyan. Rájöttünk, hogy a sorsfordító élményeket éppúgy elő lehet idézni, mint ahogy a gyógynövényekből is ki lehet vonni a hatóanyagokat, vagy az atomenergiát.

És persze van egy titkunk is. Szerintünk Nobel-díjat ér…

– Mi az az élményvacsora? Mire jó?

– Az élmény-vacsora a totális műalkotás. Valamennyi érzékszervi modalitást bemozgatja, így hoz létre olyan arany pillanatot, amely hosszú évekre összeköti a résztvevőket. Először a zenéket választjuk ki, azok hangulata határozza meg a mozdulatokat, melyek hozzák a színeket és a fényeket, melyekhez illesztjük az ízeket és az illatokat. Az élmény-vacsora megtanít arra, hogy a jelenben, a pillanatban éljünk, hogy valóban a vacsorával foglalkozzunk, hogy mélyen megéljük az ízeket és azok összhangját. Aki egyszer átélte, gourmand lesz. Aki gourmand, át kell élnie.

És persze van egy titok is…

– Köszönöm a válaszokat!

 Szép Heléna

HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött

Mitől van az, hogy a jó napokon a nap is fényesebben süt, amikor pedig zűrbe kerülnünk, az garantáltan bajjal jár? Miért van, hogy optimista hangulatban tisztában vagyunk a magunk értékeivel, de ha valami rossz ér miket, akkor még az sem sikerül, amit máskor becsukott szemmel, egy ujjal odébb pöccintünk?

Ha kedvesen bánnak velünk, mosolygó arcokat látunk, könnyen előjönnek a korábbi jó élmények, ha megbántva érezzük magunkat vagy csalódottak vagyunk, azonnal sorjázni kezdnek régi rossz emlékek, tovább rontva a helyzetet.

Azért húzza a szegény embert még az ág is, mert az emlékezet, a régi élmények felidézése érzelem- és hangulatfüggő.

Hogyan, miért?

Amikor derűsek, vidámak, lendületesek vagyunk, a testünk is derűs, lendületes, vidám állapotban van. Amikor elönt bennünket a düh vagy mélyen elkeseredünk, a testünk is a düh vagy az elkeseredés vegetatív mintázatát mutatja. Valamennyi érzelemnek megvan a maga testi mintája,  mindegyikhez tartozik egy bizonyos élettani állapot, illeszkedő szívritmussal, vérnyomással, bőr-hőmérséklettel, izomtónussal, vércukorszinttel, hormon-reakciókkal.

Ugyanez fordítva is működik: a testi állapotainkhoz érzelmi-hangulati minták illeszkednek. Bizonyos szívritmushoz és vérnyomásértékhez a düh illik jobban, másfajta értékekhez inkább a derűs nyugalom. Előbbihez dühös gondolatok tartoznak, utóbbihoz mosolygósak, vidámak.

Egyszerre csak egyféle testi állapotban bírunk lenni. Ebből most már az is következik, hogy a testi állapothoz kapcsolódó érzelem is egyszerre egyféle: vagy ilyen, vagy amolyan. Meglepő, ha azt mondom, a megjelenő gondolatok is ennek megfelelőek? Tovább megyek: az emlékek és élmények, melyeket felidézünk, szintén illeszkedni fognak a testi/érzelmi/gondolati állapotunkhoz.

Nos, ezért állja meg a helyét az a hasonlat, mely szerint az élmény-emlékek az érzelmek fonalára felfűzött kis csomagocskák. Vannak aranyszálra felfűzött fényes gyöngyöcskéink, csillogó kristályaink, és – sajnos – vannak szurkos-ragacsos madzagon kapaszkodó bűzös-csúf batyuink is. Amikor az aranyszálat mozdítjuk meg, megcsendülnek a kristályok, megcsillannak a gyöngyöcskék. Amikor a szurkos-ragacsos madzagba akadunk, a csúf batyukból rögvest szállni kezd a bűzük.

Hogy a jelenben miként érezzük magunkat, és a jövőt milyennek képzeljük el, az elsősorban annak kérdése, hogy éppen melyik érzelmi fonalat fogjuk, mozgatjuk. Szóval sok igazság van a mondásban, miszerint „Vegyük a kezünkbe az életünk fonalát!”.

S bármily meglepő: az élmények oldaláról sokkal könnyebben és hatékonyabban tudjuk ezt megtenni, mint a gondolataink irányításával.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A csirkéről főleg az jut eszembe, hogy paprikásan elkészítve jó a szaftjában megfőzni a tarhonyát, így megelőzzük azt, hogy a tányéron kelljen kikeverni ugyanezt. Végül is hasonló a rizibizihez vagy a rizses húshoz.

Megint más a helyzet, ha a kertünkben szaladgáló csirkéket figyelem. Cili, a kotlós, igyekszik ugyancsak szemmel tartani őket. Amikor átbújnak egy iciri-piciri lyukon a szomszédba, hogy ott bogarásszanak, Cili türelmesen vár.

A csirkékről most az jut eszembe, milyen jó elnézegetni őket. Cili kotlós szépen tanítgatja a csibéket kapirgálni, ágon ülni és megbújni biztonságos helyen. Szépen elvannak. Jól megvannak magukban.

A csirkék persze csak fedőtörténet. Azért tartjuk őket, a nyulakat és a többieket, hogy a hozzánk érkező gyerekek elkerülhessék a „pszichológushoz jár” stigmát. Helyette nyuszit simogatnak, pipiknek örülnek.

A gyerekekkel ugyanis többnyire kevés teendő van. A szülők inkább tünethordozóként tolják őket maguk előtt. Például Botondot, akinek az apukája úgy döntött, örömet szerez a fiának és megfog egy kiscsibét.

Cili egy ideig bátran szembeszállt vele, azután menekülőre fogta a dolgot. Apuka végre sarokba szorított egy csibét, megfogta és átadta simogatásra Botondnak. Apukának az jut eszébe a csirkéről, hogy örömet szerezhet vele Botondnak.

Botond apukájával azon voltunk, szerezzen élményt arról, milyen jó elnézegetni Cili kotlóst, amint szépen tanítgatja a csibéket kapirgálni, ágon ülni és megbújni biztonságos helyen. Milyen jó elnézegetni a csibéket, akik szépen elvannak, jól megvannak magukban.

Ha Botond apukája egyszer képes lenne csak úgy elnézegetni Botondot, amint eljátszik társaival vagy elmerül játékaiban, ha egyszer csak úgy elülne megvárni, hogyan old meg Botond egy nehéz helyzetet…

Ha egyszer csak úgy leülnének paprikás csirkét enni, és Botondnak megengedné, hogy csak az uborkát majszolja…

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Gyakran fordulnak hozzánk ilyen „kék zakós férfiak”. Első pillantásra úgy tűnik, remek dolguk van, hiszen egyszerre két vonzó nő lesi a vágyukat. Bár értékeik különbözőek, határozottan jelen vannak mindkét oldalon. A férfi pedig nem tud választani…

És ez  a döntésképtelenség rövid időn belül többnyire olyan csapda helyzetet teremt, melynek az eredménye értékvesztés lesz mindkét, sőt, mindhárom oldalon. A tekintetek innentől már nem az értékekre irányulnak, hanem arra, mit tesz a másik, hogyan befolyásolható, hogyan sikerülhet felülkerekedni rajta?

Kíváncsi volnék, neked mi az a helyzet az életedben, ami eszedbe jut erről?  Hol, mikor és milyen viszonylatban kell(ett) megélned a kép három figurája által szimbolizált helyzetet?

Ha megvan a saját élményed, indulhatunk is az újabb székben utazásra! Az utazás egyetlen kritériuma, hogy tényleg végiggondold, amire kérlek, valóban megcsináld a feladatokat. Persze azt is lehet, hogy csak úgy olvasol a székedben ülve, s majd máskor utazol velem.

Elsőként a saját élményedet a képre vetítve nézd meg, melyik figurának felelne meg a te szereped?

Ha a vetélkedők egyike volnál, vajon melyik volna a te helyed? Segít, ha odaképzeled magad, gondolatban mintha valóban ott állnál: olyan színű ruhában, olyan testtartással. Ha megvan a mozdulat, tudsz már kicsit befelé is figyelni. Milyen gondolataid, érzéseid szándékaid vannak abban a szerepben? Jó, ha rászánsz három-négy lélegzetvételnyi időt, hogy csukott szemmel megérezd ezt, mielőtt tovább olvasol.

Most már érzékelted a saját szerepedet, de vajon mi történne, ha a másikról is ennyit tudnál? Ha elgondolod a való életben kié a másik szerep, akár az ő személyét is odavetítheted. Abba a színbe, abba a testtartásba. Látod a vetélytársadat?

Remélem, elég bátor vagy ahhoz, hogy most az ő helyébe képzeld magad. Megint elég csak négyet-ötöt csukott szemmel lélegezned, és máris áthatnak azok az érzelmek, jönnek azok a gondolatok, amik az övéi. Ha akarod, tovább is benne maradhatsz, alaposabban is megismerkedhetsz vele. Milyen szándékaid vannak ebben a szerepben? Milyen lehetőségeket látsz? Hogy tekintesz a másik két szereplőre? Mik ösztönöznek valójában? És honnan fakadnak ezek a mozgatóerők?

Módodban áll belülről megismerni mindkét riválist. Vajon tényleg ugyanarra vágynak? Ugyanazt akarják? Vagy csak látszat, hogy egy célért küzdenek?

Akár a vetélkedők egyike vagy saját történetedben, akár a kékruhás döntnök, ideje most ezt a szempontot is alaposan megnézned!

Ha a háromszög csúcsán lévő szereplő bőrébe is belebújsz, megláthatod az igazi álláspontját. Elég gondolatban felvenned a testtartását, behunynod a szemed, és az ő nézőpontjából ránézni a riválisokra és saját helyzetére. Hogy érzed magad ebben a szerepben? Akarsz dönteni? Jó neked ez a helyzet? Melyek a szempontjaid? Milyen szándékok, érzelmek mozgatnak?

Ha mindhárom szerepbe bújva válaszolsz a kérdésekre, azzal magadnak segítesz nagyot.

Ha a vetélkedők egyike vagy, eldöntheted, benne maradsz-e a helyzetben? Újragondolhatod, mi lesz a következő lépésed, ha a válasz igen. Miként tarthatod meg, hogyan erősítheted a saját értékeidet? Hogy közvetítheted jó szándékodat? Milyen úton járhatsz a cél felé haladva a másik tiszteletben tartásával? Talán tudhattok együttműködni. Esetleg elérheted, hogy ő lépjen más irányba.

Amennyiben szereped szerint te állsz azon a helyen, ahol más emberek értékeiről és jövőjéről kell döntést hoznod, gondold meg, hogyan adhatod meg a vetélkedőknek – mindkettőjüknek – azt az érzést, hogy ők is szabad akarattal bíró, értékes emberek, akiknek joguk és lehetőségük van dönteni. Sok fájdalmat és könnyet megtakaríthatsz így.

És akármelyik szerepben légy is a három közül, mindig van még egy lehetőséged: bármely pillanatban nemet mondhatsz, bármikor kifordulhatsz. Ha a következmények súlyosak is, lehetőséged van döntést hozni a saját életedről, határozni a saját cselekedeteidről. Függetlenül, önállóan, szabad akaratú emberként!

Ha ezt a blogot olvasod, akkor a céljaid elérése mellett bizonyára az út is fontos számodra, amelyen közben jársz. Ez esetben azt kívánom neked: legyen nyílt a tekinteted és érezd a tarsolyodban mindig kitapinthatón az értékeid – úgy sok mosoly és derűs pillantás fogja kísérni az utadat.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A kakasról az első lassú főzőnk jut eszembe. Miatta vettem. A kakashúst ugyanis konfitálni kell, más néven zsiradékban abálni, esetleg abárolni. Fél napot vagy egész éjszakát. Olyan soká, mint a szilvalekvárt, csak tilos keverni.

Séró kakasunktól félnek a vendégek. Okkal. Védi a területet és a tyúkokat. Amúgy gyengéd, van egy sajátos, gurgulázó, szinte turbékoló hangja, amivel a legjobb falatokhoz hívja a legjobb tyúkokat.

Séró kakas jó kiállású. Ha a tükörben látja meg magát, még jobban kiáll. Ettől a tükörképe is kihúzza magát, ami Séró kakast felbőszíti. Nekiugrik a szemtelen kakasnak, akit imponáló pózával képtelen volt elriasztani.

A tyúkok keveset törődnek a harcoló kakasokkal. Mi kénytelenek vagyunk kimenteni a tükröt a helyzetből, mert Séró egyre vadabb elkeseredéssel támad kemény és hajthatatlan ellenfelére, aki ugyancsak a végsőkig kitart.

A tükrös eset óta felismerjük, ha Séró kakas imponáló pózba vágja magát. Ilyenkor arrébb húzódik Császár, a második kakas is, ilyenkor még a hatalmas, fekete Galiba kutya is kikerüli, ilyenkor félik a vendégek.

A tükrös eset óta felismerjük, milyen sokszor vágják magukat Séró-féle imponáló pózba a férfiak. Döbbenetesen sok meccset játszanak le egy-egy gesztussal, utalással, tekintettel. Ritkán ugranak egymásnak, többnyire akkor is a tükörképüknek.

A nők keveset észlelnek az ilyen csörtékből, ők inkább arra a sajátos, gurgulázó, szinte turbékoló hangra figyelnek, ami nekik szól. Ezért van olyan nagy ribillió, ha egy férfi egy nővel áll ki. Látlelet, ilyesmi.

A tyúkot is sokáig kell főzni. Mégis, valahogy másképp. A kakasnak az állandó izomtónus szárazzá teszi a húsát, mint a bodysokét szálkásítás, a tyúk pedig azért jó levesbe, mert a rostok között sok a zsír. Aranyló karikákban jelenik meg.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Első pillantásra ez a téma, inkább illene a „Fények és Remények” rovatba. Mégis itt a helye, mert határozott szándékom, hogy saját élmény adjak vele neked. Kissé borús még a homlokom a kezdés nehézségeitől, de a felhők felett már ott ragyog a nap!

Reménnyel telve és bizakodva indulok ennek a rovatnak, és szívesen írnék is egyszerre öt bejegyzést, de pontosan tudom, milyen nagy szerepe van a türelmes várakozásnak. Azt szeretném, hogy megérezd ezeknek a mélázásoknak az ízét, megtapasztald a „székben utazás” hangulatát, megleld benne a magad örömét – és ehhez legelső sorban időre, s újabb és újabb tapasztalásra van szükséged. Így hát most lehorgonyzom magam, megkeresem a pontot, amelyben megnyugvást lelek, és elképzelem, amint te egy másik helyen és másik időben nézed ezt a rajzot.

Azt is elképzelem, ahogy előkészítesz egy lapot és egy tollat – mert tudod, magadnak teszel jót vele, ha leírod válaszaidat, saját felismeréseidet a kérdéseimre.

Neked milyen reményeid vannak? Vannak-e egyáltalán reményeid? Remélem igen!

Ha egy percre most megállsz és elgondolkozol a saját életedről, saját jelenedről, rá fogsz lelni mi az a dolog, mi az a történés, mi az a fordulat, amiben bízol, amitől – úgy érzed – jobbá, szebbé, boldogabbá válna a jövőd?

Legyen ez a te reményed párkapcsolattal, családdal, egészséggel, anyaiakkal, munkával vagy az életed bármely más területével kapcsolatos – ha megtaláltad –, tedd fel maradnak a kérdést:

Mit tehetek érte, hogy a reményeim valóra váljanak, miként cselekedjek, hogy amiben bízom, teljesüljön?

Talán neked is időre és türelemre van szükséged, mint a képen szereplő nőalaknak?

Esetleg a hitedet kell erősítened? Van-e benned elég hit, ami erőt ad, ami magához vonzza a kívánt jövőt?

Nézd a homokos talajt a képen!

Neked mi adja az alapot a reményedhez, a bizakodásodhoz? Mi az a talaj, amelyen lehorgonyozhatsz, mi az az érték a jelenben, amire támaszkodhatsz? Keresd meg, biztosan van ilyen! Vedd észre, ha aprócska is.

Nézd a felhőt és a vihart!
Vajon nálad milyen veszélyek leselkednek, mik azok a tényezők, amik gátat szabhatnak, amik hátráltathatnak, amik kockázatot jelenhetnek? Hogyan tudsz védekezni ellenük, milyen mozgástered van, miben dönthetsz szabadon?

Gondold meg, hol tart most ezt a te hajód, merre van a nagy vízen, és milyen irányba halad?
Talán azt várnád, hogy jó szél jöjjön, mely a megfelelő irányba segít – de vajon lesz olyan? Vagy szembe fúj a szél? Ha igen, vedd észre a benne rejlő lehetőséget. A szembe szél is jobb, mint a teljes szélcsend, hiszen cikkcakkban haladva lassabban ugyan, de szembe széllel is célhoz érhetsz.

Ha viszont szélcsendet érzel, akkor mindenképp nézd meg a nőalak melletti rózsát!

Neked mi segít hinned, miből merítesz erőt a bizonytalanság idején? Mi az a saját erőd, ami előremozdíthat?

Egy kicsit tedd össze a két kezed, hunyd le a szemed és figyelj a tenyered közepébe! Négy öt lélegzetvételnyit elég lesz. Akkor már megérzed azt az erőt, mely belőled beléd sugárzik! Figyelj a két tenyered közepére, a melegségre, amit érzel. Ez segít meglelned a saját magadban rejlő energiát, mely mindennap ott van, minden helyzetben rendelkezésedre áll.

Hiszem: a reményeidben a legtöbbet te magad számítasz. A hited, a gondolataid, a hozzáállásod. Az erő, melyet magadból merítesz, a bizakodás, melyet kisugárzol, és a megoldást kereső gondolataid, melyek segítenek meglelni a legjobb utat, a helyes válaszokat, a kedvező módszereket.

Reményem az, hogy az első útravalót ehhez már ott áll saját betűiddel azon a lapon, amit az imént magad mellé készítettél. Remélem, megtartod, s magaddal viszed.

TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?

A.
…sejtelmem sincs, minek kellett nekem már megint felkepeszteni ide legfelülre. El se tudod képzelni, milyen nehéz teljesen elgémberedett tagokkal lejutni innen reggelente. Olyankor vagyok a legvédtelenebb, és ezt ő is pontosan tudja. Ki nem hagyná a lehetőséget. Hetek óta nem volt olyan, hogy békén hagyott volna. A hátam hasogat, a nyakam merev görcsbe rándul, már attól is, ha csak rá gondolok. És persze, hogy rá kell gondolom, amikor már megint hallom a közeledő lépteit. Inkább nem is mozdulok. Gubbasztok itt még egy fél órácskát, addig is békén hagy. Vagy lejöjjek inkább? Ha túl sokáig itt maradok, a végén semmit nem hagynak. Legfeljebb valami vacak maradékot találok. Folyton ez van, minden reggel ugyanez megy! Lerohannak, rácsapnak a reggelire, én meg itt kucorgok. És végül ki jár a legrosszabbul?

Nem is tudom, minek vagyok még itt! Legjobb volna elhúzni, itt hagyni ezt az egészet. Napról napra ugyanazok a falak, ugyanazok a fejek, ugyanazok a mozdulatok. Minden nap mindig ugyanúgy. Annyira elegem van, hogy el sem tudom mondani.

Hermina tegnap délután odavetette, hogy miért nem megyek terápiára? Nem tudom, miből gondolja, hogy pont nekem kellene? Nem velem van baj, hanem vele. Még hogy ő kiáll magáért! Egy nagy francot fogok én magányosan küzdeni, meg olyan helyzetekbe belemenni, amikről fogalmam sincs. Épp elég bajom van így is. És ráadásul még éhes is vagyok…

B.

…az én helyem itt fent a legnyugisabb éjszakánként. Azt is kifigyeltem, akkor járok a legjobban, ha reggelente kicsit tovább maradok fent, mint a többiek. Így van egy fél órácskám az ébredezésre. Szép nyugodtan megvárom, amíg a többiek nagy zajosan kivonulnak, aztán a félhomályban még csendesen mélázok egy kicsit. A bevetülő sugarakból már tudom, hogy odakint ragyogóan süt a nap. Elképzelem, milyen csodás lesz átmelegedni a reggeli fényben a szilvafa alatti napsütötte pihenőhelyen. Míg ezen elábrándozok, finoman átmozgatom a tagjaimat. Előbb a nyakam nyújtóztatom meg jobbra-balra, aztán a hátizmaimat. Az ujjaimat szépen sorban járatom meg. Erősen behajlítom őket, aztán hagyom, hogy ellazuljanak. Olyan jól esnek ezek az ismerős mozdulatok, olyan meghitt ez a zug ilyenkor reggel.

Mire minden tagomban érzem a vérem áramlását, már hallom is a lépteit. Nagyon vár. Hetek óta így megy ez. Toporog. Lesi mikor jövök már. Szeretem megváratni, mert úgy sokkal jobban örül nekem. Alig bírja kivárni, hogy végre hozzám simulhasson. És tényleg, engem igazán becsül. Nekem kínálja a legjobb falatokat, figyel rá, hogy biztonságban, békességben élhessek, és naponta többször kimutatja a vonzalmát – ha érted mire gondolok.

Néha elnézem szegény Herminát. Sejtelme sincs az élet szépségeiről. Cilit kérdeztem is tegnap, látta-e már valaha felszabadultan örülni? Arra jutottunk, hogy el kellene küldeni terápiára…

Szerinted A vagy B?