TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?
Állunk a pályaudvar jegypénztáránál és bosszankodunk a hosszú soron.
Valaki sunyítva igyekszik előre nyomulni, de a felháborodott tömeg elzavarja.
Nyílt tekintetű fiú jelenik meg, hangosan, határozottan azt kéri, hadd mehessen előre, mert indul a vonata.
Morcosan, vállvonogatva, de előre engedik.
Amikor jegyet kér, kiderül, ugyanazzal a vonattal megy, amire a többiek is készülnek. Mégsincs harag.
Mi a titka?
Megindokolja a kérését. Esetleg egy kicsit, icinkét, megérinti annak a könyökét, akit megszólít.
Különféle vizsgálatok kimutatták, az szinte teljesen mindegy, mivel indokoljuk a kérést. Csak legyen megokolva.
Egy amerikai egyetem könyvtárában a fénymásolónál álldogálókhoz lépett oda a beépített ember. Szépen megkérte a többieket, engednék előre, mert sürgősen fénymásolnia kell egy szöveget. Szó nélkül előreengedték, pedig mindenki hasonló okból várakozott.
A következő beépített ember még szemtelenebb volt: egyszerűen azzal indokolta kérését, hogy fénymásolni akar! Engedtek neki. De ne gondoljuk, hogy az amerikai egyetem könyvtárában bugyutább emberek állnak sorban, mint nálunk a Déliben.
Amikor ugyanis egy harmadik beépített ember egyszerűen csak azt kérte, engedjék előre, felháborodottan elzavarták. Ő nem indokolt.
Kérés+indoklás. Ez volt a varázs-kombináció.
Mi ebből a tanulság számunkra, jámbor sorbanállók számára?
Gondoljuk végig a tolakodók érveit.
