ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)
Egy már ideje gondolkozom, hogyan tudok a családról építő és személyes élményt adni. Olyat, ami többet mond annál, mint hogy a család az a folyton változó létforma, melyhez a stabilitást kapcsoljuk gondolatban. Lehetne persze mélázni ezen is, csak hát ez a rovat – elméleti megalapozás helyett – azt vállalta magára, hogy az élet éléséhez adjon élményeket, szempontokat...
Első nekifutásra azt javaslom, nézegesd kicsit a képet.
Engedd, hogy kalandozzon rajta a szemed. Megpihenjen egy-egy színen, erősebben fókuszáljon egy-egy mozdulatra, arckifejezésre, pillantásra. Hagyd, hogy érdeklődés ébredjen benned a család és tagjai iránt.
Ha már megfogalmazódott legalább három kérdésed a viszonyaikra, helyzetükre, hangulatukra vonatkozóan, megpróbálhatod megérezni az őket körülvevő levegő hőmérsékletét, páratartalmát.
Ha nehéz megmondanod milyen évszakot érzel, keresd a választ inkább arra:
„Milyen hónapban járhatunk? És vajon milyen napszakban?”
Nyugodtan odaléphetsz gondolatban a füves udvarra, a kép készítője mellé, onnan könnyedén kiszagolhatod, megérezheted a bőrödön. Talán a hangok, a háttérzajok abban is segítenek, hogy a napot megmondd, hiszen egészen mások egy szerda délután, mint egy szombat reggel hangjai. Amiket te hallasz, leginkább melyik naphoz illenek?
Itt vagy ezen az udvaron, látod a családod, hallasz hangokat, a bőrödön érzed a levegő hőmérsékletét és mozgását, az orroddal egy mélyet szippantva a páratartalom mellett talán azt is tudod már, milyen növény virágzik a háttérben.
De vajon mi járhat a kisfiú fejében? Honnan jött ő ebbe a képbe és hová indul utána? Keress csak egyetlen vágyat, amit az övének érzel, de az legyen konkrét! Mit szeretne ő nagyon-nagyon? Tudják ezt a vágyát a nagyobbak? Ha igen, mit szól hozzá a kamasz gyerek? Hogy reagál az apa? Miként viszonyul az anya? Ha nem tudják: mi kellene hozzá, hogy ez megváltozzon?
Ha a kamasz gyereket félrevonnád, és bizalmasan beszélgetve megkérdeznéd az apja életéről, milyen volna válasz közben az arca? Milyen értékeket mondana és milyen kifogásokat emelne?
„Igen, ezek fontos szempontok róla – bólintanál te, – és milyennek látja őt édesanyád?”
Hogy felelne a kamasz erre a kérdésre? Milyen családra vágyna ő maga felnőttként, szülői szerepben?
Látod, ahogy az anya csípőjére ültetve, karjával támasztva fogja a kicsit? Talán érezni is tudod, mennyire jól megtalálta a stabil testhelyzetet. A lehető legkisebb izommunkával tudja ölben tartani a gyereket. Most egy kicsit ő is elmélázott, egy pillanatra megállt, van rá ideje és alkalma a kicsi mellett, hogy végigfutasson egy rövid gondolatsort. Mik az ő gondolatai? Honnan jöhetnek? Mi van mögöttük? Kiről szólnak?
Ahogy elengedi az anya ezt a gondolatot, úgy elengedheted te is, hogy egy cseppet az apánál időzz. Mit fog tenni ő, miután levette a kezét a középső gyereke válláról és „szaladj” parancsot adott a kutyának? Hová megy? Kihez szól? Mibe kezd? És közben mi jár a fejében?
Mikor lesznek ők öten legközelebb együtt? Mit fognak csinálni akkor? Képzeletben hallgass bele abba a helyzetbe is, aztán hagyd őket magukra…
Mit gondolsz, mi kellene ahhoz, hogy ebben a családban mind az öt családtag elégedett és derűs legyen? Mit tehet ennek érdekében az apa? És mit az anya? Mit tehet a kamasz, mit a kisfiú, és mit a karon-ülő?
Ha komolyan veszed ezt a kérdést, mindegyiküknél találsz olyasmit, amivel hozzájárulhat a többiek elégedett derűjéhez.
Szánj erre egy kis időt. Tudod, négy-öt puha lélegzésnyi elég.
Ha megvagy vele, már alkalmazhatod a modellt. Megkérdezheted a saját családoddal kapcsolatban is ugyanezt, legyenek a családod tagjai bármilyen neműek és korúak. Csakhogy most fordítva kezdd.
Előbb arra a kérdésre válaszolj:
„Mit tehetek én azért, hogy X családtagom derűsebb és elégedettebb legyen?”
Kérdezd meg magadtól külön-külön minden családtagodat illetően, hogy mit tehetsz.
Aztán azt gondold végig valamennyiükre:
„Mit szeretnék, mit tegyen X családtagom azért, hogy én derűsebb és elégedettebb legyek?”
Ha megtaláltad a válaszokat, már csak arra kell rászánnod magad, hogy megtedd a nekik megfelelő első apró lépést.
Azt hiszem, ez több napra is elég mélázni való…
