HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött
Zelka számára azért lehet olyan fontos szimbólum a könnyű, ám egyben maradt szövet és összevarrott vászon közötti különbség, mert nagyon foglalkoztat minket egy eset és annak bátor terápiája.
Pirike először azzal járt nálunk, hogy a lakli gyerekei nem hajlandók elfogadni Marcit, az ő csodás szerelmét. Pedig Marci madárember. A vállára szállnak a galambok, értik bölcs szavát, tenyeréből esznek. A hangja gordonka, az illata tavaszi erdő, a keze arany. Úriember, akinek emberei vannak, ők végzik a minőségi munkát. Ha valahol szépet látunk, azt ő hozta létre, de legalábbis benne van a keze.
Pirike két évvel később, a héten, azzal állított be: masszív piás az ő madárembere, gépezik, mint a gép, és szakmányban nyúlja le a rokonságot azzal az arany kezével. Pirike teljesen ki volt fordulva önmagából: tessék, ő egy semmirekellő gazembert istenített, akinek arany szava ravasz hazugság volt, aki gordonka hangját palimadár fogásra használta. Becsapott ügyfelek elől bujkál, nincs olyan munkás, aki elszegődne hozzá. Minden eszét, amit még meghagyott a pia, hazugságok ravasz szövedékére használta, például arra, hogyan lehet éveken át stikában úgy cigizni, hogy ne lehessen érezni rajta a mosdatlanságon is áthatoló olcsó ukrán csempészdohány mahorkaszagát.
És akkor mi leállítottuk Pirikét. Elmagyaráztuk, mi a priming és a Pygmalion effektus. Megértettük vele: ha most nekiesik Marcinak, mondván, ő rossz ember, akkor Marci végképp rosszá válik, verni fogja, bántalmazni, kisemmizi. Azt teszi jól, ha fenntartja Marciban az úriember, a nagyvonalú vállalkozó önhitét, ha az egész helyzetet ő is a gazdasági válságra fogja, ha lemegy vele gépezni abból a pénzből, ami a számlák és a sürgető adósságok után marad. Ha meghallgatja legújabb bölcs elméletét arról, mikor állnak szépen sorba a cseresznyék, milyen számai jönnek ki a lottón.
Mert már annak idején is ez különböztette meg Pirikét az ő hitetlen gyermekeitől, ez a mély hit, hogy az ő embere jó.
Úgy hívjuk ezt, eredeti jószándék. Ha valakivel kapcsolatban elvetjük, hogy eredeti jószándékot tulajdonítsunk neki, az olyan, mintha elrepesztenénk egy vég vásznat. Nagyon könnyű, hiszen a szálirányban tépve alig kell hozzá erőfeszítés.
A varrás pedig azért lehet olyan fontos szimbólum Zelka számára, azért fényképezgeti a gyerekeket annak a vég vászonnak a könnyed biztonságában, mert a varrás azt jelenti, ha valakit elbizonytalanítottunk önmagában, ha elvitattuk tőle az eredeti jószándékot, ha bántó szándékot tulajdonítunk neki, akkor megváltozik a működése.
Minden figyelme ama szakadásra és varrásra fókuszálódik, beindulnak nála az elhárító- és énvédő mechanizmusok. A legfontosabb az lesz számára, bizonyítsa: valóban van itt hazugság, de a másik a hazug, valóban jelen van a bunkóság, de a másik a bunkó, valóban nincs pénz, de a másik kishitűsége miatt.
Éppen azok a tények válnak a tükrözés tengelyévé, amelyeket Pirike oly megdönthetetlennek tételez. Mert minden ténynél, minden igazságnál mélyebb axióma saját eredeti jószándékunkba vetett hitünk.
– De hát lement befizetni a villanyszámlát és elgépezte a pénzt! – tiltakozik Pirike.
– Az eredeti jószándék vezérelte, azt akarta, hogy megduplázza a pénzt és vegyen az ő Pirikéjének még egy szép táskát is.
– De hát a barátnőmtől festékre felvett előleget is elgépezte – csóválja a fejét.
– Meg akarta duplázni, embereket felfogadni és velük megcsináltatni.
– Hát éppen ez az, hogy folyton az embereit emlegette, ő maga meg csak lustálkodott – hitetlenkedik Pirike.
– A vállalkozóknak olyan fontos a látszat, a homlokzat, hogy utoljára válnak meg a luxusatótól. Ha ő maga kezdett volna el festeni…
– Burkolni – vág közbe Pirike
– …az nagy státuszesést jelentett volna.
– Szóval, dugjam a fejemet a homokba, csináljak úgy, mintha mi sem történt volna, nyögjem vele az adósságait, tűrjem a piálását, a cigizését?
Ez a kérdés cseng vissza Zelka fülében, ezért foglalkoztatja annyira az egyben hagyott vég vászon kérdése. Azért ringatja a gyerekeinket a vég vászon erős és biztonságos bölcsőjében, mert az eredeti jószándék egyben a világ igazságosságába vetett hit is. Az a mély meggyőződés, hogy ha Marci eredeti jószándékát sikerül megfelelő irányba terelni, fog ő még játszóteret építeni a gyerekeknek.
Azért cseng vissza Zelka fülében a kérdés, azért foglalkoztatja annyira az egyben hagyott vég vászon kérdése, mert mi van akkor, ha Marci eredeti jószándéka abba az irányba terelődik, hogy valami kemény kötéllel embert faragjon az unokájából? Ha csupa jószándékból elviszi a sörözni a nyolcéves kisfiút? Ha az érdekesség kedvéért elmondja neki, mennyi pénzt lehet nyerni a lottón, és ez hogyan aránylik az ő szülei nyomorúságos keresetéhez…
