TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?
Amint a kollégája kilépett az irodából, az ügyvéd, aki gyakornoki munkát ajánlott, odasúgta:
– Csinálta már mással terhesen?
Összerándult a hasam, és végigborsódzott a hátam a tekintetétől. Rémítő volt a szeme és a mosolya.
Nem látszott rajta a legkisebb zavar sem. És ami még jobban megdermesztett: cseppet sem tűnt sunyinak.
Ahogy rezzenéstelenül nézett, egyetlen gondolat tükröződött a szemében: neki ez jár.
Elkaptam róla a pillantásom.
Matyi zokogva sírt a vizsgálóban. Ahogy felállították, kíméletes óvatossággal kicsatolták az övét, és lehúzták róla a farmert, zokogása még jobban felerősödött.
Alsónadrágban ült a széken. Vastagra feldagadt, tenyérnyi, kék, zöld, lila és fekete véraláfutásokkal volt tele mindkét combja. Lehajtott fejjel ismételgette:
– Olyan gyengéd, bátor ember volt! Olyan gyengéd, bátor ember volt!
Azok a nyurga kis nyolc éves combjai! Az a fehér, finom kis bőre!
Istenem, mit csináljak?
Hatalmas ütés éreztem a mellkasomban.
Tudtam, hogy mindennek vége. Sötét volt és csönd.
Éreztem a rémület összes testi jelét. A szívem kalapált, a fülemben zubogott a vér, a karomban szétáradt valami furcsa bizsergés.
Kinyitottam a szemem. Sötét volt és csönd.
Meleg sötét. És puha csönd. A vérem tele adrenalinnal.
Mezítláb elbotorkáltam az ajtóig, majd tovább, a másik szobába. Ott volt egy kis fény.
Négy huszonhatot mutatott az óra.
