STYLING – göncök, amikben bátorkodom
Miklóssal ülök a fürdőszobában. Arról beszélgetünk, milyen jó is egyesíteni a történetek gyógyító mivoltát, a helyzetelemzések rálátást adó hatását és az élmények átütő erejét…
Kopogás. Résnyire nyílik az ajtó. Lili összevont szemöldöke jelenik meg:
– Öltözés! – mondja kissé őrmesteresen. Az ajtó visszacsukódik.
Miklóssal megegyezünk, hogy bizonyára az új reggeli összeállítására szeretné felhívni a figyelmet. Aztán csevegünk a százharminccal toporgó anyuka esetéről.
Mikor kilépek az ajtón, balra, a falhoz simulva ott áll Lili.
– Öltözés – mondja újra.
– Már fel vagy öltözve.
– De te nem – feleli morcosan. – Ott van a hálóban kikészítve a ruhád.
A gondolatra megenyhül az arca. Elmosolyodik:
– Olyan jót találtam ki neked! Alig várom, hogy lássam rajtad.
Felmegyek.
Ott van a széken egy teljes összeállítás kiegészítőkkel, lábbelivel.
Belepattanok, s közben fejemből kipattan a gondolat, hogy ez milyen jó!
Más anyukák sok időt és energiát fordítanak rá, hogy gyerekeik napi öltözékét összeválogassák. Nekem ott ez a két gyerek, akik négy-öt éves koruktól kedvük szerint öltöznek, s hova fejlődött az ízlésük, a színlátásuk! Milyen merészen állítják össze az én öltözékemet is! Mekkora mákom van!!
Úgy készüljetek: a közeljövőben azt fogom viselni, amit ők válogatnak össze nekem.
Amíg kedvük van hozzá. Amíg kedvünk van hozzá. Aztán majd meglátjuk.
Ez a mai, pure Lilistyle :-))
